A bölcsődei kerítés ügyéről szóló cikkünk folytatását ma reggel azzal támadták, hogy a 3551.hu „lázít”, és elvitatja annak a helyi vállalkozónak az érdemét, aki társadalmi munkában rendezte a problémát. Ez egyszerűen nem igaz. A civil segítséget megköszöntük. A kérdésünk egészen más volt: miért kellett egy ismert veszélyhelyzet megoldására addig várni, amíg végül egy magánember saját gépével, ingyen elvégezte azt a munkát, amelynek megszervezése az önkormányzat feladata volt?
A kettőt érdemes nagyon világosan szétválasztani. Annak a vállalkozónak, aki saját idejét, gépét és munkáját adta a bölcsődei kerítés rendezéséhez, valóban jár a köszönet. Ő szívességet tett a közösségnek. Az önkormányzat, a hivatal és az önkormányzati intézményrendszer viszont nem szívességből működik. Azért létezik, hogy közfeladatokat lásson el, közpénzből, jogszabályok és közösségi döntések alapján. Amikor egy közszolgáltatás rendesen működik, annak lehet örülni és az ott dolgozó emberek munkáját meg lehet becsülni, de ebből nem következik, hogy a lakosság politikai vagy személyes hálával tartozik a település vezetésének.
Ez a különbség helyben különösen fontos. A kritikák egy része ugyanis rendre akkor jelenik meg, amikor a 3551.hu valamely önkormányzati döntés célszerűségét, késlekedését vagy közpénzügyi hátterét kérdezi meg. A vita ilyenkor sokszor nem arról kezd szólni, hogy igaz-e a felvetés, hanem arról, hogy „miért kell bántani az önkormányzatot”, hiszen az óvoda működik, van rendezvény, segítenek az embereknek vagy éppen megoldottak egy problémát. Csakhogy a közszolgáltatás teljesítése nem teszi érinthetetlenné a közpénzből működő szervezetet. Éppen ellenkezőleg: azért kell kérdezni, mert közös pénzről és közös vagyonról van szó.
A kritika nem a civil munkának szólt
A bölcsődei ügyben sem azt írtuk, hogy ne kellett volna megjavítani a kerítést, és végképp nem azt, hogy a segítő vállalkozó munkája értéktelen volna. A kérdés az volt, hogy miért csak most történt meg, miközben a veszélyről korábban is tudtak, és miért egy külső szereplő önkéntes munkája kellett ahhoz, hogy a megoldás megszülessen.
Ráadásul ez azért is érdekes, mert Ónodnak korábban saját munkagépei és teherautói voltak. Ezek sorsát már feldolgoztuk, és a hamarosan induló cikksorozatban olyan döntések kerülnek majd egymás mellé, amelyekről eddig a faluban rengeteg verzió keringett. Valaki ezt hallotta, valaki azt, valaki szerint rosszak voltak a gépek, más szerint már nem kellettek. A dokumentumok viszont sokkal pontosabb történetet mondanak.
Miért csak akkor történik valami, amikor már nagy a visszhang?
Az elmúlt időszak több ügyében is az látszik, hogy egy probléma akkor kap igazán lendületet, amikor már komoly nyilvánosság és lakossági nyomás keletkezik körülötte. Ez önmagában még nem feltétlenül baj: a nyilvánosság egyik feladata pontosan az, hogy felhívja a figyelmet az elakadt ügyekre.
A probléma akkor kezdődik, amikor a válasz nem érdemi megoldás, hanem kommunikációs kármentés.
Erre nagyon jó példa a gallyazás. A szeptember 2-i testületi ülés jegyzőkönyve szerint Tarnóczi József polgármester maga mondta ki, hogy az elrendelt gallyazástól „a probléma nem fog megoldódni”, majd azzal érvelt a 770 ezer forintos munka mellett, hogy legalább ne lehessen tovább az önkormányzatot felelőssé tenni az áramkimaradásokért.
Ez nem a 3551.hu értelmezése. Ez a jegyzőkönyvben szereplő polgármesteri indokolás.
Mégsem láttunk hasonló felháborodást amiatt, hogy 770 ezer forint közpénzt költöttek el úgy, hogy a döntés előterjesztője előre jelezte: ettől maga a probléma nem fog megoldódni. Ilyenkor különösen feltűnő, ha a kritika célpontja nem a döntés, hanem az az újság, amely ezt megmutatja.
A lojalitás nem helyettesíti a kontrollt
Természetesen mindenkinek joga van támogatni a polgármestert, elégedettnek lenni egy önkormányzati intézménnyel vagy személyesen jó tapasztalatokat szerezni a helyi közszolgáltatásokban. Ezt senkitől nem vitatjuk el.
A személyes jó tapasztalat azonban nem válasz egy közpénzügyi kérdésre.
Attól, hogy valakinek segített az önkormányzat, még lehet rossz egy gazdasági döntés. Attól, hogy valakinek a gyermeke jó ellátást kapott egy intézményben, még lehet jogos megkérdezni, miért nem javították meg időben a veszélyes kerítést. Attól, hogy valaki jó kapcsolatban van a település vezetésével, egy 770 ezres kiadás még ugyanúgy 770 ezer forint közpénz marad.
A demokrácia és a helyi nyilvánosság éppen attól működik, hogy a személyes hála és a közpénzek ellenőrzése két külön dolog.
Nem lázítunk. Kérdezünk.
A „lázítás” szó kényelmes címke. Nem kell vele vitatni a dokumentumot, nem kell megmagyarázni a döntést, és nem kell válaszolni arra, hogy miért történt valami úgy, ahogy történt. Elég azt mondani: az újság bajt kavar.
Csakhogy a 3551.hu dolga nem az, hogy csend legyen.
A dolga az, hogy érthetően megmutassa azt, amit a dokumentumokból tudni lehet, elválassza a tényt a véleménytől, és feltegye azokat a kérdéseket, amelyeket a közpénzekkel gazdálkodó szervezetnek el kell tudnia viselni.
Ha egy cikk után megjavul egy veszélyes kerítés, az nem a sajtó kudarca.
Ha egy közpénzből finanszírozott döntésről kiderül, hogy érdemes újra megvizsgálni, az sem lázítás.
És ha egy önkormányzati döntés helyes volt, akkor annak nincs mitől félnie a nyilvánosságban: a dokumentumok és az érvek majd megvédik.
A civileknek, akik saját pénzüket, idejüket vagy munkájukat adják Ónodért, valóban jár a köszönet.
A közszolgáltatások működtetőinek pedig jár a tisztességes megbecsülés a munkájukért.
De a közszolgáltatásért nem hálát kell kérni.
Hanem elszámolni vele.
3551.hu – Ónod a hírek mögött
