Ebben a cikkünkben megnézzük, mi lehet az egyik oka annak, hogy az elmúlt időben csőtörések sorozata keletkezik Ónodon. Adódik a kérdés: egyszerű véletlenről van szó, vagy lehet annak műszaki és akár földtani oka is, hogy éppen a forró, száraz nyári időszakban jelentkeznek sorra a meghibásodások? Utánanéztünk. A válasz az, hogy igen: a talaj kiszáradása, a talajmozgás, a hálózati nyomásváltozások és az idős vezetékek állapota egymást erősítő tényezők lehetnek. Azt azonban csak a szolgáltató adatai alapján lehetne kijelenteni, hogy Ónodon konkrétan mi áll az egyes csőtörések hátterében.
A vízvezeték nem egyszerűen „ott fekszik” a földben
A föld alatti csővezetéket minden irányból a környező talaj tartja. Ha ez a talaj stabil, a vezeték terhelése is viszonylag egyenletes.
A probléma akkor kezdődhet, amikor a talaj nedvességtartalma jelentősen megváltozik.
Az agyagos talajok nedvesedéskor térfogatukban növekedhetnek, kiszáradáskor pedig zsugorodhatnak. Ez azt jelenti, hogy tartós szárazság idején a cső körüli talaj szó szerint elmozdulhat vagy elveszítheti korábbi alátámasztó képességének egy részét.
Az amerikai környezetvédelmi hatóság műszaki összefoglalója szerint a vízvezetékek meghibásodásának ismert tényezői között szerepel a talaj differenciált süllyedése, az aszály, a duzzadó-zsugorodó agyagos talaj, a nyomásingadozás és a hőmérsékleti terhelés is. Egy másik EPA-összefoglaló szerint agyagos talajban a szezonális nedvességváltozásból eredő térfogatváltozás kifejezetten növelheti a vezetéktörések kockázatát.
És Ónod környékén pont ilyen talajok is előfordulnak
Ez teszi a kérdést helyben különösen érdekessé.
A Sajó–Hernád-sík térségéről készült földtani vizsgálatok szerint a felszín jelentős részét réti és réti öntéstalajok borítják. Ezek a Sajó és a Hernád fiatal folyóvízi hordalékán alakultak ki, mechanikai összetételük között pedig vályog, agyagos vályog és agyag is szerepel.
Ez önmagában természetesen nem bizonyítja, hogy egy konkrét ónodi csőtörést talajzsugorodás okozott.
Azt viszont jelenti, hogy geológiailag teljesen reális mechanizmusról beszélünk.
Az idei nyár ráadásul különösen száraz volt
A HungaroMet 2026. augusztusi elemzései országosan jelentős aszályról és rendkívül alacsony talajnedvességről számoltak be. Augusztus végén az ország túlnyomó részén a talaj nedvességtartalma mindössze a növények számára hasznosítható vízkészlet 10–20 százaléka körül alakult, és a meteorológiai szolgálat szerint ilyen alacsony értékekre évtizedek óta nem volt példa.
Miskolc térségét a HungaroMet augusztusi agrometeorológiai jelentései külön is követték, miközben tartós csapadékhiány és száraz talaj jellemezte az időszakot.
A képlet tehát egyszerűen elképzelhető:
hosszú száraz időszak → a talaj kiszárad → egyes kötöttebb talajrétegek zsugorodnak → változik a cső alátámasztása → a már meggyengült vezetéken új mechanikai feszültség jelenik meg.
Egy új, rugalmas vezeték ezt sokkal könnyebben elviseli.
Egy több évtizedes, ridegebbé vált cső viszont már kevésbé.
Itt jön be a vezetékek életkora
A vezeték kora önmagában nem jelenti azt, hogy annak feltétlenül el kell törnie. Az életkor azonban együtt járhat korrózióval, anyagfáradással, falvastagság-csökkenéssel, régi kötéstechnológiával és azzal, hogy a cső évtizedeken keresztül viselte a talaj és a belső víznyomás terhelését.
Kutatások szerint például a régi azbesztcement vezetékek meghibásodási valószínűségét egyszerre befolyásolja a cső életkora, az éghajlat, a talajtípus és az építés módja; az agyagos talajt és az éghajlati hatásokat különösen fontos tényezőként azonosították.
Magyarországon sem ismeretlen a probléma. Más borsodi településeken például dokumentáltan azért vált szükségessé több kilométernyi régi azbesztcement vezeték cseréje, mert az elöregedett hálózaton gyakoribbá váltak a csőtörések. Szerencsen több mint hat kilométernyi ilyen vezetéket rekonstruáltak.
Ónodról azonban jelenleg nincs a birtokunkban olyan nyilvános műszaki adat, amelyből megmondhatnánk a hálózat átlagéletkorát vagy azt, hogy mekkora része milyen csőanyagból készült.
Ez lenne a következő fontos kérdés.
Nyáron a vízfogyasztás is nagyobb
A száraz talaj mellett egy másik tényező is számíthat.
Nyáron jellemzően nő a vízfogyasztás: locsolás, medencék feltöltése, nagyobb háztartási vízigény terheli a hálózatot. A változó fogyasztás miatt a rendszerben változhatnak a nyomásviszonyok is.
A cső belsejében bekövetkező gyors nyomásváltozások – szélsőséges esetben úgynevezett vízütések – mechanikai igénybevételt jelentenek. Az EPA a nyomásingadozást szintén a vezeték-meghibásodások lehetséges fizikai terhelő tényezői között tartja számon.
Egy jó állapotú hálózatnak természetesen ezeket az üzemi változásokat el kell viselnie.
Egy elöregedett, már meggyengült csövön viszont ugyanaz a terhelés lehet az utolsó lökés.
Mi történhet tehát a föld alatt?
Nagyon leegyszerűsítve:
öreg cső + kiszáradó, mozgó talaj + változó hálózati nyomás = nagyobb meghibásodási kockázat.
Nem feltétlenül egyetlen tényező töri el a vezetéket. Gyakran hosszú folyamat végén következik be a meghibásodás.
Egy több évtizedes cső már lehet repedezett vagy meggyengült. A talaj ezután néhány millimétert vagy centimétert mozdul. Megváltozik a cső alátámasztása. Közben változik a belső nyomás.
A vezeték pedig ott adja meg magát, ahol éppen a leggyengébb.
Amit most érdemes lenne megtudni Ónodról
A találgatás helyett szerintünk néhány egyszerű adat nagyon gyorsan megmutatná, van-e valódi rendszerhiba.
Érdemes lenne megismerni, hogy 2021–2026 között évente hány közterületi ivóvízhálózati csőtörés történt Ónodon; mely utcákban; milyen anyagú és életkorú vezetékeken; mekkora az ónodi hálózat átlagéletkora; és milyen vezetékszakaszok cseréjét tartalmazza a következő évek gördülő fejlesztési terve.
Ezekből már nem érzések, hanem tendencia rajzolódna ki.
A Borsodvíz maga is arra kéri a lakosságot, hogy a közterületi csőtöréseket és szivárgásokat mielőbb jelentsék, hogy megkezdhessék a hibaelhárítást.
Egy biztos: a csőtörés nem pusztán „rossz szerencse”
Egy-egy meghibásodás természetesen bárhol előfordulhat.
Ha azonban ugyanazon településen rövid idő alatt rendszeresen követik egymást a csőtörések, akkor már érdemes feltenni a kérdést, hogy milyen állapotban van maga a hálózat.
Az idei rendkívül száraz nyár és Ónod térségének talajadottságai műszakilag valóban hozzájárulhatnak a problémához.
De a szárazság legfeljebb előhozza a gyengeséget.
Ha egy hálózat jó állapotban van, attól nem kellene sorozatosan eltörnie, hogy nyár van. Ha viszont a csövek jelentős része már idős és elhasználódott, a szélsőséges időjárás könnyen megmutatja, hol vannak a rendszer leggyengébb pontjai.
3551.hu – Ónod a hírek mögött
Nemcsak azt nézzük, hol tört el a cső. Azt is, hogy miért.
