Amikor a vélemény már nem vitaalap, hanem címkézés – és amikor újra előkerül a kérdés, ki számít „igazi ónodinak”
Főszerkesztői magánvélemény – a cikk a szerző személyes álláspontját tükrözi. A Vasárnapi Vélemény ezentúl minden vasárnap jelentkező tematikus tartalom lesz, amelybe az ÖNÖK írásait is szeretettel várjuk. szerkeszto@3551.hu e-mail címre, amennyiben a péntek délután 16:00 után érkező lapzártáig megérkezik.
Önmagában ezzel semmi baj nem lenne. Lehet szeretni vagy nem szeretni bármelyik politikust, pártot, helyi közösséget vagy közéleti kezdeményezést.
A probléma ott kezdődik, amikor a vélemény már nem érv, hanem címkézés; nem beszélgetést kezdeményez, hanem táborokat gyárt.
És ez egy kis településen különösen káros.
Ki az „igazi ónodi”?
Az egyik legrosszabb helyi közéleti reflex az, amikor valaki elkezdi kiosztani az ónodiság bizonyítványait.
Ki született itt?
Ki költözött ide?
Ki mióta lakik itt?
Kinek van joga véleményt mondani?
Ki szereti „eléggé” a falut?
Ez zsákutca.
Ónod nem egy zárt klub, amelynek valaki az ajtajában állva eldöntheti, hogy ki megfelelő tag és ki nem.
Aki itt él, itt neveli a gyermekét, itt fizet adót, itt vásárol, itt dolgozik, itt öregszik meg, vagy egyszerűen csak fontosnak tartja a települést, annak ugyanúgy lehet véleménye arról, mi történik körülötte.
A lokálpatriotizmus nem születési előjog.
A lokálpatriotizmus felelősség.
Nem attól szeretem Ónodot, hogy minden döntésre bólogatok. Attól is szerethetem, hogy kérdezek. Hogy számon kérek. Hogy vitatkozom. Hogy olykor azt mondom:
szerintem ezt rosszul csináljuk.
A „szívecskéző csoport” kifejezés többet árul el a beszélőről, mint a csoportról
Egy közösség leminősítése nagyon egyszerű kommunikációs technika.
Nem kell reagálni arra, amit mondanak.
Nem kell ellenérvet hozni.
Nem kell dokumentumot mutatni.
Elég azt mondani:
„Ezek csak szívecskéznek.”
És ezzel máris azt sugalljuk, hogy az ott lévők nem gondolkodó emberek, hanem valamiféle rajongói tábor.
Pedig egy érdemi vitában nem az számít, hány szívecske van egy hozzászólás alatt.
Az számít, igaz-e, amit állítunk, és tudjuk-e valamivel alátámasztani.
Ha valaki azt mondja, hogy egy döntés jó volt, mondja el, miért.
Ha azt mondja, hogy rossz volt, mondja el, miért.
Ha vitatja egy cikk állítását, mutassa meg, hol téved.
Ez vita.
Az, hogy „szívecskéző csoport”, nem vita. Az legfeljebb egy odavetett minősítés.
A politikai címkézés a legegyszerűbb menekülőút
Ugyanez történik akkor is, amikor minden helyi ügyből azonnal országos pártpolitikai vita lesz.
Valaki felvet egy problémát az önkormányzat működéséről, és máris előkerül, hogy TISZA, Fidesz, Tállai, Magyar Péter vagy bárki más.
Csakhogy ettől még az eredeti kérdésre nem kaptunk választ.
Ha rossz egy út, attól még rossz marad, függetlenül attól, hogy melyik párt híve mondja.
Ha egy közadat nem hozzáférhető, annak jogi megítélését nem változtatja meg, hogy ki kérte ki.
Ha egy önkormányzati döntés vitatható, akkor azt a döntést kell megvédeni érvekkel.
Az országos pártpolitika bedobása sokszor nem válasz, hanem témaváltás.
Egy zárt csoport nagyon gyorsan meg tud romlani
Egy helyi közösség akkor működik jól, ha az emberek mernek megszólalni.
Ha viszont néhány hangadó folyamatosan minősíti a másként gondolkodókat, hamar kialakul az öncenzúra.
Az ember egyszer azt mondja:
„Inkább nem írom le.”
Másodszor:
„Nem akarok ebből veszekedést.”
Harmadszor már csak olvas.
A végén pedig marad öt ember, akik egymásnak bizonygatják, mennyire igazuk van.
Ez nem közösség.
Ez visszhangkamra.
És teljesen mindegy, melyik politikai oldal hozza létre.
Nem kell egyetértenünk
Az Ónod 2.0-nak szerintem pontosan akkor van értelme, ha nem válik a másik oldal tükörképévé.
Ha itt is csak azok beszélhetnek kényelmesen, akik ugyanazt gondolják, akkor semmivel nem jutottunk előrébb.
Én azt szeretném, hogy aki szerint tévedünk, írja le.
Aki szerint egy önkormányzati döntés jó, védje meg.
Aki szerint egy cikkünk pontatlan, mutassa meg a dokumentumot.
Aki szerint másképpen kellene csinálni valamit, mondja el, hogyan.
De az, hogy valaki odadob egy gúnyos jelzőt, majd továbblép, nem közéleti teljesítmény.
Az nem vitaalap.
Az csak egy verbális böfögés.
És igen: annak többnyire a szaga marad meg, nem a tartalma.
Ónod ennél többet érdemel
Nem érdekel, ki mióta lakik itt.
Nem érdekel, ki melyik pártra szavaz.
Nem érdekel, kit ismer a polgármester, és kit nem.
Egy kérdés érdekel:
amit mond, annak van-e értelme, tényszerű alapja és köze ahhoz a problémához, amelyről beszélünk?
Ha igen, hallgassuk meg.
Ha nem értünk vele egyet, vitassuk.
De ne osszuk fel Ónodot „igaziakra” és „gyüttmentekre”, „szívecskézőkre” és „rendesekre”, „mieinkre” és „azokra”.
Mert mire észrevesszük, nem az lesz a legnagyobb problémánk, hogy ki melyik csoportban van.
Hanem az, hogy már nincs egyetlen közösség sem, amelyben normálisan tudunk egymással beszélni.
Nagy Ferenc Attila
„A sosem leszel ónodi” címkét viselő polgár
3551.hu – Ónod a hírek mögött
