„A PAPÍR NEM HAZUDIK” – MOST LASSÍTUNK EGYET, AZTÁN JÖN AZ IGAZI ÜGYANYAG
Egyelőre nem fedhetjük fel a gépjármű-értékesítési ügy minden részletét. Az egész anyagot publikálni fogjuk, de a vizsgálat most olyan pontra ért, ahol nem a kapkodás a jó döntés, hanem a tudatos lassítás. Nem azért, mert elfogyott volna a mondanivaló. Éppen ellenkezőleg: azért, mert már túl sok minden került az asztalra.
Amikor elkezdtem nagy mennyiségben közérdekű adatokat kikérni Ónod Község Önkormányzatától, számítottam érdekes dokumentumokra. Arra viszont nem, hogy ezekből az iratokból ennyire messzemenő, ennyire meghökkentő és a helyi közbeszédben régóta jelen lévő történeteket ilyen erősen visszaigazoló összefüggések rajzolódnak majd ki.
Az emberben persze benne van az a feltételezés, hogy amikor egy önkormányzatnak kényes ügyekre kell közérdekű adatot kiadnia, majd megpróbálja magát menteni, árnyalni, utólag kontextusba helyezni a döntéseit. Ehhez képest sok esetben egyszerűen megérkeztek a dokumentumok. És a dokumentumok elkezdtek beszélni.
A PAPÍR NEM HAZUDIK
Az ember emlékezhet rosszul, szépíthet, elhallgathat, mellébeszélhet vagy utólag új történetet építhet. Egy határozat, egy szerződés, egy pénztárbizonylat, egy tárgyi eszköz karton vagy egy hivatalos közadatválasz viszont ott marad: dátummal, összeggel, névvel, aláírással, iktatószámmal.
És amikor ezekből százával kerülnek egymás mellé az iratok, már nem az a kérdés, ki mit mondott a faluban. Hanem az, hogy mi következik a dokumentumokból.
Ez a különbség a pletyka és a tényfeltárás között.
A „KÖZADATIGÉNYLÉSEK MEGBÉNÍTJÁK A HIVATALT” NARRATÍVA
Közben terjed egy másik történet is: hogy a tömeges közadatigénylések miatt az önkormányzat vagy a hivatal működése nehézzé, szinte lehetetlenné válik. Ezt egész egyszerűen bűnbakképzésnek tartom.
Kényelmes történet azt mondani, hogy azért nincs idő erre vagy arra, mert valaki kérdez. Mert valaki iratokat kér ki. Mert valaki kíváncsi arra, hogyan költötték el a közpénzt, hogyan adták el a közvagyont, milyen döntések születtek és milyen dokumentumok támasztják azokat alá.
Csakhogy a közérdekű adatok kezelése nem valami rendkívüli teher, amit egy állampolgár „ráakaszt” egy önkormányzatra. Az átláthatóság a közfeladatot ellátó szervek működésének része.
Az pedig, hogy a kérdezőből próbálnak problémát csinálni, miközben magukról a kérdésekről hallgatnak, sokkal többet mond el a helyzetről, mint rólam.
A KARAKTERGYILKOSSÁG NEM CÁFOLAT
Tudok róla, hogy bizonyos közösségekben hogyan beszélnek rólam. Tudok a személyeskedésről, a jelzőkről, a minősítésekről. Ez különösebben nem érdekel.
Aki engem akar minősíteni egy dokumentum helyett, az tulajdonképpen saját magáról mond el sokat. Attól ugyanis, hogy valaki nem kedvel, egy szerződés összege nem változik meg. Egy pénztárbizonylat neve nem lesz más. Egy képviselő-testületi határozat nem írja át saját magát.
A dokumentumot nem lehet karaktergyilkossággal megcáfolni. Ahhoz másik dokumentum kell.
Fel vagyok készülve arra is, hogy ahogy egyre kényelmetlenebbek lesznek az ügyek, jönnek majd a nagy alakítások. Mártíromság, sértettség, könnyek, látványos felmondások vagy lemondások. Akár Jászai Mari-díjas jelenetek is.
De egy késői menekülés nem írja át a múltat. Ha valaki holnap lemond, attól egy tegnapi döntés nem szűnik meg. Ha valaki holnap felmond, attól az aláírása nem tűnik el egy korábbi iratról.
KEDVES ÓNODIAK: ÉRDEMES FELKÉSZÜLNI
Az előttünk álló időszakban olyan ügyeket fogunk nyilvánosságra hozni, amelyek szerintem nagyon sok mindent át fognak rendezni abban, amit ma az ónodi önkormányzat működéséről gondolunk.
Nem mondok ki most mindent előre. Nem azért, mert titkolózom, hanem mert vannak ügyek, amelyekben még össze kell illeszteni a dokumentumokat, ellenőrizni kell az adatokat, és lehetőséget kell adni az érintetteknek is arra, hogy válaszoljanak.
Amit viszont majd publikálunk, annak visszakövethetőnek kell lennie. Nem „valaki azt mondta”, nem „azt hallottam”, nem „szerintem”.
Hanem irat, dátum, összeg, döntés, szerződés, bizonylat.
LEHET, HOGY NEM MINDEN „PLETYKA” VOLT PLETYKA
Az elmúlt hetek egyik legerősebb tapasztalata az, hogy több, korábban legyintéssel elintézett helyi történetet most egészen más fényben mutatnak meg a kikért iratok.
Ez nem jelenti azt, hogy minden helyi történet igaz. Nem is így dolgozunk. De azt igen, hogy egyre több esetben derül ki: bizonyos beszámolókat talán túl könnyű volt rosszindulatú szóbeszédként lesöpörni.
Amikor egy visszaemlékezés, egy képviselő-testületi jegyzőkönyv, egy közadatválasz és egy pénzügyi bizonylat ugyanabba az irányba mutat, akkor már nem lehet egyszerűen azt mondani: „ez csak pletyka”.
AKINEK EZ BULVÁR, AZ NEM ÉRTI, MIT OLVAS
A tényfeltárás nem ugyanaz, mint a bulvár. Az oknyomozás nem az, amikor valaki hangos címet ír, hanem az, amikor mögötte ott van a dokumentum.
Van, aki szerint a jó helyi sajtó az, amelyik megírja az ünnepséget, lefényképezi az átadást, közzéteszi a köszöntőt, majd reggel kedvesen integet az autóból. Ez is egy sajtófelfogás. Csak nem az enyém.
A 3551.hu nem azért jött létre, hogy mindenki jól érezze magát tőle. Azért jött létre, hogy kérdezzen. Hogy megnézze azt is, amit más nem nézett meg. Hogy azokat a dokumentumokat is egymás mellé tegye, amelyeket külön-külön talán soha senki nem olvasott végig.
Aki ezt nem szereti, annak nem kötelező olvasnia.
A KÖZPÉNZ NEM LOJALITÁSI KÉRDÉS
Azt látom, hogy a 3551.hu különösen azokat idegesíti, akik erősen lojálisak az önkormányzathoz vagy annak vezetéséhez. Ezzel nincs baj. A lojalitással önmagában sincs.
A feltétlen lojalitást viszont nem értem.
Ha valaki jól dönt, azt el lehet ismerni. Ha valaki hibázik, azt ki lehet mondani. Ha pedig egy döntés vagy egy ügylet olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak egy egyszerű hibán, akkor azt meg kell vizsgálni.
A közpénz és a közvagyon ugyanis nem magánügy. Nem egyetlen emberé. Nem egyetlen vezetőé. Közös.
És ami közös, arról mindannyiunknak joga van tudni.
„A KUTYÁT SEM ÉRDEKLI”
Azt is hallottam már, hogy kevés a lájk, tehát „a kutyát sem érdekli” az oldal.
Ez meglehetősen naiv következtetés.
Én látom a statisztikákat. Látom a weboldal olvasottságát, a Facebook-eléréseket, a kattintásokat, és azt is, hogy az olvasók túlnyomó többsége semmiféle nyilvános reakciót nem ad. Nem lájkol, nem kommentel, nem vitatkozik. De érdeklődik.
Csak olvas.
Egy kis településen ez talán különösen érthető. Nem mindenki akarja a saját nevét odatenni egy kényes ügy alá egy Facebook-reakcióval.
A csendes olvasó attól még olvasó. És láthatóan sokan kíváncsiak arra, mi következik.
EZ AZ UTOLSÓ ILYEN MAGYARÁZATOM
Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy létrehoztam magamnak egy sajtóterméket saját szócsőnek. Ha személyes monológokat akarnék írni, megtehetném a saját Facebook-oldalamon.
A 3551.hu-n viszont dokumentumokat dolgozunk fel, kérdezünk, adatot kérünk ki, összehasonlítunk, ellenőrzünk. Ha hibázunk, javítunk. Ha az önkormányzat válaszol, közöljük. Ha egy irat megcáfol egy korábbi feltételezést, azt is meg kell írni.
Ez az utolsó ilyen hosszabb magyarázó írásom. A továbbiakban nem szeretnék újra és újra arról beszélni, miért kérdezünk, miért kérünk ki adatokat, és miért nézzük meg, mi történt a közpénzzel és a közvagyonnal.
Innentől beszéljenek az iratok.
MOST LASSÍTUNK. NEM HÁTRÁLUNK.
A gépjármű-értékesítési ügyet nem engedjük el.
Éppen ellenkezőleg.
Azért állunk meg egy pillanatra, mert az ügy már túl komoly ahhoz, hogy minden új részletet azonnal címlapra tegyünk.
És amikor eljön az ideje, az ügyanyagot publikálni fogjuk.
Nem morzsákban. Nem sejtetésekben. Hanem összefüggéseiben.
Addig csak egyetlen dolgot kérek az ónodiaktól:
figyeljenek.
Mert ez a történet még messze nem ért véget.
Folytatjuk.
Nagy Ferenc Attila
főszerkesztő
3551.hu – Ónod a hírek mögött
