„Nyéknél is lakott terület mellett van a bánya” – hangzott el érvként az ónodi bányatervről szóló vitában. Első hallásra logikus összehasonlításnak tűnhet. Csakhogy ha megnézzük Nyékládháza történetét, kiderül: a két helyzet között van egy alapvető különbség. Ónodon a már meglévő lakókörnyezet mellé kerülne a bánya. Nyékládházán viszont előbb jött a bánya, és csak évtizedekkel később épült ki mellette a ma ismert tóparti üdülőövezet. Magyarán: Ónodon a tojás van előbb. Nyéken a tyúk volt előbb.
A település régi – a tóparti beépítés viszont nem az
Mindenekelőtt egy fontos pontosítás: Mezőnyék és Ládháza természetesen jóval régebbi települések, mint a kavicsbányászat. A mai Nyékládháza e két korábbi község egyesítéséből jött létre 1932-ben, és a város hivatalos Településképi Arculati Kézikönyve szerint az egykori különálló településszerkezet ma is jól felismerhető a régi utcák, templomok és temetők elhelyezkedésében.
Ez azonban nem ugyanaz az állítás, mint hogy a mai bányatavak partján látható házas, üdülős területek már a bánya előtt is léteztek.
Éppen itt csúszik félre a „Nyéken is laknak a bánya mellett” érv.
1917: megindul a kavicsbányászat
A Debreceni Egyetem egyik, a dél-borsodi kavicsbányatavakkal foglalkozó tanulmánya szerint 1917-ben alakult meg a Mezőnyék–ládházi Kavicsbánya Rt., és ekkor kezdődött meg a kitermelés.
A mai hatalmas vízfelületek jelentős része tehát nem természetes tóként várta a későbbi bányászatot. A tavak maguk is a kavicskitermelés eredményeként jöttek létre és alakultak tovább.
A tanulmány a mai nyéki tórendszer részeként többek között az Öreg-tavat, a Középső-tavat, az István I–II. tavakat, a Gólem-tavat és a Debreceni-tavat említi. Azt is rögzíti, hogy egyes korábbi bányatavakat idővel összekotortak, vagyis még maga a mai partvonal sem valamiféle évszázados, változatlan természeti adottság.
Ez nagyon fontos.
Mert tóparti lakóterület csak ott lehetett, ahol már tópart is volt.
És mikor jelentek meg a tóparti telkek?
Itt válik igazán egyértelművé a történet.
A szakirodalom szerint a Gólem-, István-, Öreg- és Középső-tó mentén kialakult kiterjedt üdülőövezetben a telekosztás csak az 1960-as évek elején kezdődött meg. A tanulmány közel 800 üdülőtelekről beszél ezen a területen.
Vagyis:
1917 – megindul a nagyüzemi kavicsbányászat.
A következő évtizedekben – létrejönnek és változnak a bányatavak.
1960-as évek eleje – megkezdődik a tóparti telkek kiosztása.
Ez nem vélemény. Ez időrend.
Nyékládháza saját, önkormányzati Településképi Arculati Kézikönyve is úgy ír a területről, mint a kavicsbánya tava mentén kialakult üdülőterületről, ahol telepszerűen jelentek meg az üdülők és hétvégi házak.
A városi dokumentum arra is kitér, hogy a mai település keleti peremét a kavicsbányatavak határozzák meg, és ezen a tóparti peremterületen alakultak ki az üdülő- és hétvégi házas együttesek.
Tehát nem arról van szó, hogy egy régi tóparti lakónegyed mellé egyszer csak odavittek egy kavicsbányát.
A bánya már működött. A tavak kialakultak. Az emberek pedig később kezdtek telkeket venni és hétvégi házakat építeni mellettük.
És akkor mi a helyzet Ónodon?
Pontosan ezért félrevezető Nyékládházát automatikusan példaként felhozni.
Ónod esetében nem arról beszélünk, hogy egy évtizedek óta működő bánya és az annak nyomán kialakult tavak mellé később önként települt egy üdülőövezet.
Itt már létező utcák, házak, kertek és kialakult lakókörnyezet mellé terveznek új bányászati tevékenységet.
Ez időben és településszerkezetileg éppen az ellenkező folyamat.
Ha nagyon egyszerűen akarjuk megfogalmazni:
Nyékládházán: bánya → bányató → tóparti telkek és üdülők.
Ónodon: lakóterület → és csak ezután jönne a bánya.
Ezért mondhatjuk egy kis képzavarral, de annál érthetőbben:
Ónodon a tojás már ott van, és most érkezne mellé a tyúk. Nyéken viszont előbb volt a tyúk, és csak jóval később kerültek mellé a tojások.
Miért számít ennyit, hogy melyik volt előbb?
Azért, mert egészen más helyzet az, amikor valaki egy már működő ipari vagy bányászati terület közelében választ ingatlant, és megint más, amikor egy már kialakult lakókörnyezet mellé utólag jelenik meg egy ilyen létesítmény.
Az első esetben a környezeti adottság már az odaköltözéskor létezik.
A másodikban a meglévő lakók életkörülményei változhatnak meg egy későbbi beruházás következtében.
Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy minden bánya káros, és azt sem, hogy egy beruházás pusztán a közelsége miatt elfogadhatatlan. A zajt, porterhelést, teherforgalmat, vízháztartási hatásokat, tájváltozást és az ingatlanok környezetére gyakorolt következményeket külön-külön kell megvizsgálni.
De amikor valaki Nyékládházára mutatva azt mondja, hogy „ott is együtt élnek vele”, akkor a történet második felét nem szabad elhallgatni:
jelentős részük azért él ma a bányatavak partján, mert a bányák már jóval korábban létrehozták ezeket a tavakat.
Nyékládháza tehát nem cáfolja az ónodi aggályokat
Sőt, történetileg inkább azt mutatja meg, miért kell nagyon pontosan megkülönböztetni a két helyzetet.
A régi Mezőnyék és Ládháza valóban korábbi a kavicsbányánál. Ezt senki nem vitatja.
De a mai tóparti üdülőövezet?
Az már későbbi. Évtizedekkel későbbi.
Ezért amikor az ónodi bányatervről beszélünk, ne elégedjünk meg azzal az egy mondattal, hogy:
„Nyéken is van bánya a házak mellett.”
Van.
Csak nem mindegy, hogyan kerültek egymás mellé.
És ebben van az egész történet lényege.
3551.hu – Ónod a hírek mögött
Forrás:
– NYÉKLÁDHÁZA TELEPÜLÉSKÉPI ARCULATI KÉZIKÖNYV 2017.