A 3551.hu az elmúlt napokban bevételekről, kiadásokról, megbízásokról és a vásár működtetéséről írt. Sorozatunk végén azonban visszamegyünk oda, ahol az egész kezdődött. Az Ónodi Vásár története nem néhány évtizedes önkormányzati rendezvényszervezés története. Gyökerei több mint hat évszázadra nyúlnak vissza. 2026-ban éppen 630 éve annak, hogy a hagyomány szerint Luxemburgi Zsigmond király vásártartási jogot adott Ónodnak.
Ha Ónod nevét valaki az ország másik végében ismeri, jó eséllyel két dolog valamelyike jut róla eszébe: a vár vagy a vásár.
Utóbbi nem egyszerűen egy rendezvény a település éves programnaptárában. Az országos állat- és kirakodóvásár olyan történelmi intézmény, amely évszázadokon keresztül túlélte a település és az ország átalakulását, háborúkat, járványokat, gazdasági rendszereket és társadalmi változásokat.
Közben maga a vásár is folyamatosan változott.
A középkori kereskedelmi alkalomból idővel heti vásár, országos állatvásár, kirakodóvásár, majd a mai értelemben vett hatalmas kereskedelmi esemény lett.
A közös pont azonban megmaradt:
az emberek évszázadok óta Ónodra jönnek adni, venni és találkozni.
Nem véletlenül éppen Ónodon alakult ki jelentős vásár
Ónod fekvése már jóval a modern közutak megépítése előtt gazdasági jelentőséggel bírt.
A Magyar Nemzeti Levéltár történeti összefoglalója szerint a település olyan stratégiai helyen feküdt, ahol az ország központja felől érkező utak északkelet felé ágaztak tovább. A Sajó és a Hernád térsége, az átkelőhelyek és az itt haladó kereskedelmi útvonalak mind növelték a hely jelentőségét; a térségben még az Erdély felől érkező sóforgalom is fontos szerepet játszott.
A kereskedelem szempontjából ez ideális helyzet volt.
Ahol út, átkelőhely, vár, földesúri központ és jelentős átmenő forgalom találkozott, ott természetes módon jelent meg az árucsere is.
Ónod első ismert írásos említése 1296-ból származik, a XIV. század második felére pedig már városias szerepkörrel bíró településként említik. A közeli átkelőhely és az északkeleti országrész felé vezető utak gazdasági jelentőségét a későbbi helytörténeti összefoglalók is kiemelik.
1396. július 9. – a dátum, amely máig elkíséri Ónodot
Az Ónodi Vásár történetének legtöbbször idézett dátuma:
1396. július 9.
A helytörténeti és sajtóforrások szerint Luxemburgi Zsigmond király ezen a napon kelt oklevelével mezővárosi és vásártartási jogot adományozott Ónodnak. Ezt a dátumot a település korábbi hivatalos történeti anyagai és több, egymástól független későbbi forrás is következetesen közli.
Ez nem valamiféle középkori díszoklevél volt.
A vásártartási jog gazdasági privilégiumot jelentett.
A középkori és kora újkori Magyarországon a vásár megtartása szabályozott jogosultság volt. A Magyar Néprajz összefoglalása szerint a vásártartás engedélyezése évszázadokon keresztül uralkodói hatáskörbe tartozott; a vásárprivilégiumok komoly gazdasági jelentőséget adtak az azokat megszerző településeknek.
A vásár napjára kereskedők, állattartók, iparosok és vásárlók érkeztek.
Velük együtt érkezett a pénz is.
Már négyszáz éve is csütörtök volt a vásárnap
Talán ez az egész történet egyik legérdekesebb része.
A mai ónodi ember számára természetes, hogy:
első csütörtök = vásár.
Csakhogy a csütörtöki hagyomány nem új keletű.
Egy 2021-ben készült, az ónodi vásárt bemutató riportban Tarnóczi József polgármester történeti összefoglalója szerint a földesurak később megerősítették az eredeti vásártartási jogosultságot, és az 1600-as években már heti csütörtöki vásárokat tartottak, mellettük évente négy kiemelkedően nagy országos vásárral.
Ha ezt időben elhelyezzük, döbbenetes a folytonosság:
a csütörtök évszázadok óta vásárnap Ónodon.
A forma megváltozott, a gyakoriság is változott, de maga a nap túlélte a korszakokat.
A vásár nemcsak kereskedelmi, hanem néprajzi jelenség lett
Az Ónodi Vásár jelentőségét jól jelzi, hogy idővel kutatási témává is vált.
A Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattárában ma is őriznek egy „Az ónodi vásár” című, 1978-ból származó dokumentációt, amelyet Kontra László és Ágoston István készített.
A Magyar Nemzeti Digitális Archívum leírása alapján az anyag olyan témákkal foglalkozik, mint a kereskedelem, a vándorárusok, vándoriparosok, terményvásár, állatvásár, kirakodóvásár és a vásárokhoz kapcsolódó népmozgás. Az eredeti anyagot a Herman Ottó Múzeum őrzi HOM_NA_3871 leltári számon.
Ez már önmagában mutatja:
az ónodi vásár nemcsak Ónod gazdaságtörténetének része, hanem néprajzi örökség is.
Állat, termény, iparos, kereskedő – évszázadokon át ugyanaz az alapelv
A vásár természetesen nem mindig úgy nézett ki, ahogyan ma.
A régi vásár alapját sokáig az állat- és terménykereskedelem adta.
Lovak, szarvasmarhák, sertések, baromfik cseréltek gazdát, mellettük pedig megjelentek a kézművesek, vándoriparosok és kereskedők.
Később az áruk köre szinte beláthatatlanná vált.
A modern ónodi vásár egyik legjobb korrajzát a Szabad Föld 2021-es riportja adta. A szerző olyan vásárt mutatott be, ahol a haszonállatok és kisállatok mellett ruházat, élelmiszer, szerszám, műszaki cikk, háztartási eszköz és megszámlálhatatlan egyéb portéka jelent meg.
Ez tulajdonképpen ugyanannak az évszázados funkciónak a modern változata:
amit valaki el akar adni, és amit valaki más meg akar venni, annak helye van a vásárban.
A modern önkormányzat jogszabályba foglalta az évszázados hagyományt
A mai vásár működésének jogi alapját már nem királyi privilégium, hanem önkormányzati és országos jogszabályok adják.
Ónod Község Önkormányzatának 6/1997. (III. 27.) rendelete ma is részletesen szabályozza az önkormányzati vásár- és piactartást.
A rendelet szerint:
- az országos állat- és kirakodóvásárt minden hónap első csütörtökén kell megtartani;
- a búcsúvásár időpontja május utolsó vasárnapja;
- külön napi élelmiszerpiac működhet;
- az országos vásár helyszíne a Rákóczi utca melletti vásártér;
- az üzemeltetői feladatokat a Polgármesteri Hivatal látja el.
A középkori privilégium tehát hatszáz év alatt önkormányzati közszolgáltatássá és gazdasági tevékenységgé alakult át.
De az első csütörtök megmaradt.
Nyolc és fél hektár, akár több mint ezer árus
A XXI. századi ónodi vásár már messze nem helyi piac.
A 2021-es helyszíni riport szerint a vásár mintegy 8,5 hektáron működött. A polgármester akkori közlése szerint nyári időszakban akár 1100 árus is megjelenhetett, akik közül 760 bérletes volt.
Ez egy község esetében rendkívüli lépték.
Vásárnapon néhány óra alatt olyan kereskedelmi forgalom és népesség jelenik meg a településen, amely teljesen más méretkategóriát jelent, mint Ónod hétköznapi működése.
Ez magyarázza azt is, hogy a vásár mára nemcsak hagyomány, hanem jelentős önkormányzati gazdasági tényező.
Voltak évek, amikor még a járványok is beleszóltak
A több évszázados történet természetesen nem jelent megszakítás nélküli, változatlan működést.
2008 őszén például a kéknyelv-betegség miatt elrendelt állategészségügyi korlátozás következtében az ónodi vásárt ugyan megtartották, de állatvásár nélkül, kizárólag kirakodóvásárként. A korabeli beszámoló már akkor is ezreket vonzó eseményként írta le a vásárt.
2020-ban pedig a koronavírus-járvány okozott kényszerszünetet és bizonytalanságot. A vásár végül júniusban indulhatott újra, az akkori járványügyi korlátozások mellett.
A vásár azonban mindkét esetet túlélte.
2024-ben lezárult a kutyavásár korszaka
A vásár története napjainkban is változik.
- november 21-től országos jogszabályváltozás tiltotta meg, hogy állatvásáron kutyát, házi macskát, illetve vadon befogott madarat értékesítsenek.
Ónodon ennek különös jelentősége volt, mert a kutyák és más kedvtelésből tartott állatok értékesítése hosszú időn keresztül látványos része volt az állatvásárnak.
Ezzel egy több évtizedes vásári korszak ért véget.
A vásár azonban ismét alkalmazkodott.
Hóban is megtartották
A hagyomány erejét talán egy egészen friss történet mutatja a legjobban.
2026 januárjában rendkívüli havazás és hideg nehezítette a vásár megtartását. Az állatoknak kijelölt területet nem sikerült megfelelően megtisztítani, ezért az állatos rész elmaradt, de maga a vásár nem maradt el.
Ez szimbolikus is lehetne.
Az évszázadok során változott a pénz, a portéka, a közlekedés, a szabályozás és a vásározók világa.
De csütörtökön még mindig megindulnak Ónod felé.
A történelmi privilégium ma évente több tízmilliós bevételi forrás
És itt ér össze vásári cikksorozatunk történeti és pénzügyi része.
A 3551.hu által megszerzett közérdekű adatok alapján 2021 és 2025 között az Ónodi Vásár több mint 215,7 millió forint bevételt hozott az önkormányzatnak.
Ugyanerre az időszakra mintegy 98,5 millió forint kiadást mutatott ki az önkormányzat.
A két összeg különbsége öt év alatt több mint:
117 millió forint.
Vagyis ami 1396-ban királyi gazdasági kiváltságként indult, 630 évvel később is valódi gazdasági értéket képvisel Ónod számára.
Kevés magyar kistelepülés mondhatja el magáról, hogy egy középkorba visszanyúló hagyomány ma is rendszeresen, évről évre jelentős saját bevételt termel.
Nem az önkormányzat találta ki. Örökölte.
Talán ez a vásári cikksorozat legfontosabb zárógondolata.
Az Ónodi Vásár nem egyik vagy másik polgármester, képviselő-testület vagy vásárszervező alkotása.
Nem 1997-ben kezdődött. Nem húsz éve kezdődött. Nem is száz éve.
Generációk örökölték egymástól.
Földesurak, bírák, kereskedők, kupecek, iparosok, gazdák, vásározók, hivatalnokok és önkormányzatok jöttek és mentek.
A vásár pedig maradt.
Ezért különösen fontos, hogy gazdasági értéke mellett történelmi örökségként is tekintsünk rá.
Az önkormányzat mai feladata ugyanis nem csupán az, hogy bevételt szedjen a vásárból és megszervezze a következő csütörtököt.
Hanem az is, hogy úgy kezelje ezt a több mint hatszáz éves örökséget, hogy azt majd egy következő nemzedék is megkaphassa.
Mert Ónod sok mindent elveszített az évszázadok során.
Mezővárosi rangot, egykori stratégiai jelentőséget, a vár nagy részét.
A vásár viszont megmaradt.
És 630 év után talán ez mond el róla a legtöbbet.
3551.hu – Ónod a hírek mögött
